Óriási várakozások előzték meg a vasárnapi „történelmi” rajtot. Ez volt a „kis Ebes” első NB3-as mérkőzése, ráadásul az FTC második számú csapata ellen. Ez a két tényező is nagy motivációt adott a csapatnak a jó kezdéshez és a hazai bemutatkozáshoz. A meccs hetében érződött a csapaton, hogy nagyon egységes társaságot alkotunk, akarjuk a győzelmet, hajtunk és küzdünk egymásért. Az első félidőben sokszor pontatlanok voltunk és néha nem az öltözőben megbeszélteket játszottuk. Sikerült a vezetést megszereznünk az első játékrészben. A szünetben próbáltuk rendezni a sorokat, ami sikerült is, hiszen a második félidőben kettőre növeltük az előnyünket. Sajnos a Fradi hamar szépíteni tudott. A meccs vége felé Markos Janó sérülést szenvedett, de cserélni már nem tudtunk.

Emberhátrányban kellett kiharcolni a győzelmet, amit nagy nehézségek árán, de sikerült elérnünk. Büszke vagyok a társaságra, ahogy mindenki küzdött, hajtott, meghalt a pályán. Minden csapat győzelemmel szeretné kezdeni a bajnokságot, nekünk ez sikerült. Bosszantó dolog, hogy két meccsen két játékos szenvedett sérülést, amit 3-4 hetes pihenő követ. Nekik mihamarabbi gyógyulást kívánok! Nem utolsósorban pedig nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy csapatkapitányként vezethettem ki a játékosokat a pályára. Nagy feladat ez, hiszen az edző meghosszabbított keze vagyok a pályán és azon kívül is. Maradéktalanul meg szeretnék felelni ennek és példát mutatni a fiataloknak. Hajrá Ebes!!!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.