Az Ebes KKSE NIII-ba felkerült labdarúgócsapat U17-es gárdájának edzésére kértek fel a szezonkezdet előtt és egy perc gondolkodás után el is vállaltam. Örömmel segítem az ebesi gyermekeket, hogy a tehetségük beteljesüljön. A bajnokság kezdete előtt öthéttel kezdtük el a szakmai munkát. Nagyon nehéz időszak volt számunkra. Kértem a srácokat, hogy amennyiben lehetőség van rá, akkor minél több edzésen vegyenek részt maximális intenzitással, hogy az NBII-es utánpótlás bajnokságban a településhez méltóan tudjunk szerepelni. Nem teljes mértékben használták ki az ebesi fiatalok a lehetőségeiket, mert sajnos elég rapszodikusan jártak edzésre. Volt, hogy Nyírábrányból hamarabb értek ide, mint a helybeli fiatalok. Abszolút szemléletváltásra volt szükség, mert amíg a megyei bajnokságban még előfordulhatott olykor, hogy a mérkőzés előtt pár perccel esett be a játékos. De az NBII-es utánpótlás bajnokságban ez már nem fér bele. Sokkal komolyabb sportteljesítményre van szükség. Illetve fejben is koncentrálni kell végig mind az edzéseken és mind a mérkőzéseken.

 Egyébként a legmesszemenőbbekig vallom, hogy az utánpótlás nevelés során nem az eredményesség a cél, hanem az, hogy a gyermek tanuljon meg csapatban gondolkodni, csapatban futballozni és természetesen tanulja, meg, hogy a posztján milyen játékra, mozgásra van szükség. Majd ezután jön az a dolog, amit úgy hívnak, hogy sikerélmény. Mi az idei bajnokságban eddig nem szerepeltünk a legeredményesebben, de azt kell, hogy mondjam, hogy mérkőzésről mérkőzésre egy kicsit mindig jobbak vagyunk a játék minden területén. Hellyel-közzel színvonalasan is játszunk a korosztálynak megfelelően. Sajnos a mérkőzéseken eddig nem kikényszerített hibákból kaptuk a gólokat, hanem egyéni butaságokból. Ami szerintem abból is fakad, hogy még nem vagyunk képesek kilencven percig végig koncentráltan játszani.

Legutóbbi mérkőzéseinken egyre több tudatosságot lehet felfedezni játékunkban és ezeket a pozitív dolgokat szeretnénk erősíteni edzéseken, hogy a mérkőzéseken huzamosabb ideig tudjunk jól játszani. Azt mondtam a srácoknak egyébként, hogy ez a félév az arról kell, hogy szóljon, hogy minél jobban megismerjük egymást, minél többet gyakoroljunk. Az edzésekhez és a mérkőzésekhez való hozzá állásukra nem is lehet panasz, mert figyelnek és megfogadják a tanácsaimat. Szóval bizakodó vagyok, mert érzem a bizalmukat felém és talán ez az egyik legfontosabb a sportban, hogy a játékos bízzon az edzőjében. Illetve az edző is bízzon a játékosában, mert csak így lehet hosszútávon sikeresen együttműködni!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.