Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minden győzelemnek ugyanúgy lehet örülni, de ez nem igaz. A hétvégi siker több szempontból különleges volt. Először is azért, mert az eddig 100% - os listavezetőt láttuk vendégül és fociztuk le az első félidőben és igenis jogosan vonultunk dühösen a szünetben az öltözőbe, mert nem tudtuk gólra váltani a helyzeteinket. Másodszor pedig azért mert egy ritkán látható második félidőt produkált a két csapat, noha sajnos nem pont úgy alakult a folytatás, ahogy terveztük. Megbeszéltük, hogy próbálunk még jobban és pontosabban támadni, de... Sokan kérdezik tőlem, hogy mi történt veletek a 2. félidő elején. Semmi, válaszolom mindenkinek, mégiscsak a tabella első helyezett csapata állt a térfél másik oldalán és ők is szerettek volna játszani és nyerni. Persze akartak ők a meccs elejétől kezdve, csak akkor kevésbé sikerültek a megoldásaik, nekünk pedig annál inkább. Ez megfordult a második félidőre, bár ekkor sem voltak ordító helyzeteik.

Nagy Tomi, Gege, Jeró, Szala és Füli

Aztán elküldték az edzőinket a kispadról, kaptunk egy gólt és emberhátrányba kerültünk. Mondhatom mindenki nevében, hogy az a sok rossz, ami szinte tíz perc alatt lezajlott a pályán, hatalmas energiákat szabadított fel bennünk. Körbenéztem és azt láttam mindenkin, hogy fejvesztve megy előre és elhiszi, tudja, hogy még így is nyerni kell, hisz itthon vagyunk! Ekkor már nem játszottunk. Harcoltunk és mindegy volt hogyan, csak valahogy gyötörjük be azt a labdát a kapuba. Aztán Lázok Tomi elfut a jobbszélen és a beadásába kézzel beleüt a védő. Tizenegyes!

A tizenegyes előtti pillanatok - Lázók Tomi beadása

Én voltam kijelölve elsőszámú rúgónak, úgyhogy elbattyogtam a labdáért. Közben odajöttek hozzám a többiek és biztattak. Az ellenfél kapusát, Hamar Zsoltit gyerekkorom óta ismerem. Próbált kizökkenteni, ahogy kell. Kérdezgetett tőlem, de én nem válaszoltam, csak koncentráltam. Járt az agyam, hogy vajon ő mire emlékszik, merre szoktam rúgni. Úgy döntöttem, hogy nagy erővel a jobb kezéhez rúgom, mert ha esetleg bele is ér, azt nem fogja tudni kiütni. Szerencsére ez nem derült ki, mert a másik irányba mozdult. 1-1. De még nem volt vége!

Mint mondtam, mindenki nyerni akart és amint hálót ért a labda szaladtunk is érte. kb. öt perccel később ismét Lázok Tomi húzott el és adott egy remek labdát Szabó Máténak és a "Kis Éxer" saját testét sem kímélve ütközött össze a kapussal, aki szabálytalankodott vele. Kiállítás és újabb tizenegyes. Megint megyek a labdáért, de mivel nem volt cserekapus várnom kellett, míg az egyik mezőnyjátékos átvedlik kapusba. Elkérte a labdát, hogy megnézze. Odadobtam neki, nem mintha nem azzal játszottunk volna vagy 92 percig. Mindegy, nekem már azon járt az agyam, hogy merre lőjem. Észrevettem, hogy nem középen helyezkedik, hanem egy kicsit nekem jobbra. Mintha csak azt akarná, hogy megint oda lőjem, ahová az elsőt. Elhatároztam, hogy most oldalt váltok és a bal kezéhez rúgom, mert tudtam róla, hogy jobb lábas és úgy gondoltam, hogy arra jobban tud vetődni, mint balra. Elrúgom és látom, hogy eltalálta az irány, sőt bele is ér, de bemegy! 2-1 ide!!!

A nyakamban mindenki és óriási boldogságot éreztem. Még volt 1-2 perc, de akkor már tudtuk, hogy megvan!! Aztán jött az ünneplés. Kiszaladtam a lelátóra, ahol megöleltem a szüleimet akik végig izgultak értünk, értem. Örülök, hogy látták, láttak. Szóval igazán különleges győzelem volt és sok minden más mellet azért szeretek nyerni, mert ilyenkor a hétközi edzések is sokkal jobb hangulatban telnek. Természetesen a héten is megteszünk mindent, hogy nyerjünk és jó hangulatban, de még keményebben edzünk, hogy ez sikerüljön!

"Örülök, hogy látták, láttak."

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.